A CÉL

A kurzus során a hallgatókkal egy olyan módszertani kísérletet végeznénk el, amelyben párhuzamosan bővítik médiaelméleti és társadalomtudományi ismereteiket. A kérdésfeltevések alapja egy olyan szempontrendszer kidolgozása, amelyekkel az új médiának bizonyos közösségek identitásépítésében, formálásában betöltött szerepét vizsgálni tudjuk.

A vizsgálatok legfontosabb hozadéka az lehet, hogy segít értelmezni a különféle társadalmi események és az új médiatípusok egymásra hatását, a kulturális antropológia segítségével újfajta kérdések megfogalmazására késztet. A különféle (virtuális és valóságos térben zajló) interakciókat lehetőség szerint megfosztva politikai tartalmaiktól alapvető emberi viselkedésminták (pl. virtuskodás) beazonosítására, majd az elemzés eredményeinek gyakorlati felhasználására tesz kísérletet.

A következő alapkérdéseket fogalmaztuk meg: hogyan viszonyulnak egymáshoz a virtuális közösségi terekben zajló (verbális) interakciók rítusai és a valóságos terekben zajló (tettekben kifejeződő) rítusok? Lehet-e bizonyos esetekben közvetlen, ösztönző vagy visszafogó hatásról beszélni? Milyen szerepet játszanak az egyéb médiumok ezekben a társadalmi folyamatokban? Lehetséges-e, hogy napjaink átalakulóban lévő nyilvánosságszerkezete, amely a civil társadalom erősödésével köztudottan hozzájárul a demokrácia fejlődéséhez, egyfajta „salakanyagként” magában foglalja azt is, hogy radikális nézeteket valló marginális közösségek politikai mozgalommá duzzadnak? Hogyan töltődhet politikai, ideológiai tartalommal a „virtuskodás” hétköznapi viselkedésmintája? Lehetséges-e egy másfajta térben másfajta beszédmód használata, amely az átpolitizálódott kifejezésmódot újra hétköznapivá alakítja?

A vizsgálandó közösségi portálokon elhelyezett verbális és audiovizuális megnyilatkozásokban olyan viselkedésminták kirajzolódását követjük nyomon, amelyek az adott egyén vagy csoport értékrendjére, életfelfogására engednek következtetni. Szemügyre vesszük az interakciókat, s azokat a szerepeket, amelyeket a résztvevők felvállalnak, másokra felruháznak, esetleg rákényszerítenek. Igyekszünk szem előtt tartani: nem az aktuális politikai irányokhoz kapcsolódó sztereotípiák igazolására teszünk kísérletet, hanem a szembenálló felek párbeszédében létrehozott szimbólumrendszer súlypontjait próbáljuk megkeresni. A közösségépítés, identitásformálás módozatait kívánjuk feltárni, s legfőképpen azt, milyen szerepet játszanak ezekben a folyamatokban az új média formái. A blogok, videók és egyéb kifejezőeszközök elterjedése hogyan változtatja meg „a szóhoz és a tetthez való viszonyt”, miképp módosítja a hagyományos médiaformák szerepét. Azt is meg lehet nézni, a portálok szerkezete, felépítési módja mutat-e eltéréseket a különböző csoportoknál; esetleg tükrözi-e az egyén és közösség viszonyáról, a közösségi értékekről, a morálról alkotott nézeteket.

A „virtuskodásra” mint meghatározó viselkedésmintára utaló kétféle jelentésmező vizsgálata:
- portál építése: feltétele egy közösség, identitás és morálerősítő szerepe van, a közösség által helyesnek tartott szabályok, elvek érvényesülését segíti elő, érdemszerzés fontos terepe. (Pl. nemzeti radikálisok: hazafiasság, nemzetmentés; „ifjú humanista” zsidó bloggerek: demokratikus, humanista alapelvek, zsidó identitás)
- blogok írása, kommentelése: könnyelmű hősködés, erőfitogtatás, melynek feltétele a megfelelő közönség.
(Kísértetiesen hasonlít a párbaj-központú interakciókra: motivációja egy „felsőbb cél”, általános morális szükséglet – a becsület megvédése és az „uralkodási ösztönnel” megáldott férfi „kocódási késztetése”: Hadas Miklós)